A láthatatlan élet sűrűsége – Visszatekintő az évkör januári alkalmára
Sokan gondolják a januárt az év legnehezebb hónapjának. A táj kopár, a nappalok rövidek, és gyakran érezzük úgy, hogy a világ megállt. De a természet ilyenkor nem alszik, hanem a Mag-állapotban pihen. A napokban lezajlott közös programunk során pontosan ebbe a sűrű, belső világba léptünk be.

Vezetett figyelem: A Csendes Coaching ereje
Ez a januári alkalom rendhagyó volt. Az évkör módszerének alapjait ötvöztük a Csendes Coaching struktúrájával. Ez egy sajátos dinamika: miközben a hangom és a kérdéseim vezették az utat, a válaszok odabent, a résztvevők saját belső csendjében születtek meg.
Bár a résztvevők nem beszéltek, a jelenlétük mégis megtöltötte a közös teret. A „csendes coaching” lényege éppen ez: a külső zaj kizárása és a belső párbeszéd felerősítése. A képernyőn keresztül is látni lehetett azt a mély fókuszt, ahogy mindenki a saját tempójában haladt a kérdésekkel, és a tekintetek találkozása a kamerában – jelezve egy-egy szakasz végét – adta meg a folyamat közös ritmusát.
Az utazás állomásai
Négy szakaszon keresztül mentünk le a felszín alá, ahol a rajzlap nem csupán papír, hanem a téli természet egy darabkája volt:
- A Felszín: Megérkeztünk a hó alatti csendbe, és képessé váltunk meghallani a saját belső hangunkat.
- A Mélység: Feltérképeztük a belső talajrétegeket, amelyek stabilan tartanak minket akkor is, amikor minden más változik.
- Az Esszencia: Eljutottunk a Magig. Ez a minőség az, ami akkor is megmarad, amikor minden külső réteg lehullik rólunk. Itt született meg a belső fénypont a rajzokon.
- A Repedés: Megéreztük a változás küszöbét. Nem a látványos hajtásról volt most szó, hanem egy finom irányról, egy hajszálvékony sugárról, ami elindul majd a felszín felé.
Januári útravaló: A fény, ami megmarad
A közös folyamat végén nem azonnali megoldásokat vagy kényszeres cselekvést kerestünk. A legfontosabb felismerés az volt, hogy a fejlődéshez néha biztonságos mozdulatlanság kell.
Az este zárásaként elvittük magunkkal azt a tapasztalást, hogy:
- A belső erőnk akkor is valós, ha épp nem „produkálunk” vele semmit.
- Biztonságos megállni és a lassú, téli ritmusban létezni.
- A Mag-állapot nem passzivitás, hanem a jövőbeli növekedés alapja.
Ahogy a záró meditációban is elhangzott: „A fényed létezik. Nem kell még kicsíráznod, nem kell még látszódnod. Elég, ha tudod: a fényed ott ragyog a mélyben.”
Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott ebben a közös elmélyülésben. Vigyázzatok a belső fényetekre! Találkozunk februárban.