Amikor anyák napja nem ünnep – hanem emlék, hiány, csend

Anyák napja közeleg. A kirakatokban virágok, szívek, idézetek. Az iskolákban gyerekhangok gyakorolják a verset. A közösségi médiában megjelennek a hála- és szeretetposztok.

És valaki közben csak annyit érez: szorít.

• Mert nincs kinek virágot vinni.
• Mert nincs kinek verset mondani.
• Mert ami másnak ünnep, az neki veszteség.

Anyák napja sokunk számára nem csak a jelen kapcsolatról szól, hanem azokról a hiányokról is, amiket magunkkal hordozunk.

• Az édesanyáról, akit elveszítettünk.
• Az anyáról, akit sosem ismerhettünk meg igazán.
• Az anyaságról, amit nem élhettünk meg.
• Az anyaságról, amit másképp kellett volna – de nem lehetett.
• A gyerekről, aki nem jött. Vagy aki elment.

Egy ilyen napon ezek a rétegek felerősödnek. A veszteség „visszaszól”. És ez nem azt jelenti, hogy valami baj van velünk. Csak azt jelenti, hogy fontos volt.

A gyász – bármilyen formát ölt – nem mindig látványos. Lehet csendes. Lehet feldolgozatlan. Lehet bonyolult. És lehet, hogy pont ezen a napon érezzük újra, mennyire eleven.

De van valami, amit ilyenkor is tehetünk:

• helyet adhatunk neki.
• Nem elnyomni. Nem elfelejteni. Csak megengedni, hogy legyen ott.
• Hogy elismerjük: ez most ilyen. Hogy fontos volt. Hogy hatott ránk.
• Hogy a veszteség nem gyengeség, hanem szeretet, ami helyet keres magának.

Ha te is így vagy most: nem vagy egyedül.

És ha van valami, ami mégis kapaszkodó lehet, az talán ez:

• egy apró, belső mozdulat, amely emlékezik arra, ami érték volt.
• Egy pillanat, amit elviszel tovább. Egy mondat, amit ő mondott. Egy gesztus, amit te csinálsz ma is.

Megoldásfókuszú önreflexiós kérdések anyák napjára – ha veszteséget hordozol:

• Mi az, amit ebben a kapcsolatban (akár rövid volt, akár nehéz, akár beteljesületlen) megtapasztaltál, és ma is formál téged – akár erőként, akár döntésként?
• Ha valami jót mégis továbbviszel ebből a kapcsolódásból, mi az? Milyen helyzetekben tudod észrevenni, hogy jelen van az életedben?
• Mi az a tulajdonság, érték vagy gesztus, amit tőle láttál – vagy épp amit te magad választottál ebben a hiányban – és amit ma is képviselsz?
• Mit tennél vasárnap, ami tiszteletet ad annak, amit kaptál – és közben jó neked is? (Még ha csak egy gyertya, egy séta, egy szó, egy csend is.)

Ezek a kérdések nem megoldani akarják a veszteséget – csak segítenek észrevenni, hogy még ebben is van valami, ami számít. Ami már most is ott van benned.