Lojalitás megerősítése vezetőként

Hiszem, hogy egy munkahely lehet szerethető és biztonságos. Hiszem, hogy egy vezető viszonylag egyszerű eszközökkel képes a lojalitás megerősítésére. 

Van egy nagyon konkrét, személyes élményem a lojalitás kialakulásáról. Elkezdtem dolgozni egy olyan helyen, amiről csak keveset tudtam, azt csak sejtettem, hogy mivel is foglalkoznak valójában. Azt tudtam, hogy azon a területen, amire felkértek, sokat tudok, szeretem is, tehát vártam a közös munkát. 

Lojális még nem voltam, hisz ahhoz kevés saját tapasztalatom volt a cégről. Egy délután a főnököm behívott az irodájába, hogy beszéljünk a feladataimról. Jó szokáshoz képest az első reakcióm a gyomorgörcs volt, hisz mi másért hívott volna, mint azért, mert valamit nem jól csináltam… nonszensz, alig egy hete voltam csak ott.

Szóval bementem, szorongattam a jegyzetfüzetem, kicsit félve leültem, hogy itt vagyok, beszéljünk. Aztán eltelt pár perc, és én azt vettem észre, hogy kihúzom magam, figyelek, mosolygom. 

Hogyan csinálta ezt a főnököm?

  1. Megkérdezte, hogy nekem milyen elképzeléseim vannak a feladataimról.
  2. Figyelt arra, amit mondok.
  3. Elmondta, hogy mennyire örül, hogy elfogadtam az állást. 
  4. Tovább mondta, hogy mit lát bennem, miben vagyok jó.
  5. Még tovább mondta az erőforrásaimat…
  6. Elmondta, hogy ő hogyan képzeli a közös munkát, mit vár, mit szeretne.

Ebben a sorrendben. Mire odaértünk a beszélgetésben, hogy ő mit vár, mit szeretne, már alig vártam, hogy elkezdjem a munkát. Úgy mentem be az irodába, hogy alig volt elképzelésem a helyről, és úgy jöttem ki, hogy ez életem legjobb állása, a lojalitásom szilárdulni kezdett. Elkötelezett lettem és hihetetlenül motivált. 

Nézzük a fenti pontokat sorban:

Megkérdezte, hogy nekem milyen elképzeléseim vannak a feladataimról. 

Ezzel nagyon ügyesen megfordította a dinamikát, amivel segített kijönnöm az iskoláslány szerepéből, aki épp az igazgató irodájában áll a szőnyeg szélén. Ezzel felnőtt szerepbe hozott, akinek vannak ötletei, akinek nem kell a kezét fogni. Felhatalmazást adott arra, hogy elvégezzem a dolgom.

Figyelt arra, amit mondok.

Tényleg figyelt. Érdekelte, bólogatott, kérdezett. Láthatóan őt is inspirálta, amiket mondtam. Azt az időt, amit rám szánt, azt tényleg nekem adta. Lehalkította a telefont, elfordult a monitortól. Rám nézett, felém fordult. 

Elmondta, hogy mennyire örül, hogy elfogadtam az állást, Tovább mondta, hogy mit lát bennem, miben vagyok jó, Még tovább mondta az erőforrásaimat…

Nem véletlenül írtam ezt 3 külön sorban. Ezzel lehet igazán a lojalitást kialakítani, erősíteni egy munkatársban. Nagyon fontos, hogy csak azokat jelezte vissza, amiket őszintén ki tudott mondani. Nem mondta például, hogy szorgalmas vagyok, hisz erről még nem lehetett tapasztalata. 

Ezt csak úgy van értelme csinálni, ha minden kimondott szót komolyan gondolsz, különben pont az ellenkező hatást éred el, mint szeretnéd. 

Az erőforrás visszajelzés egy olyan képesség, amit lehet gyakorolni. Kezdd el otthon a saját gyerekeiddel, aztán folytasd azokkal a kollégákkal, akikekkel nagyon jól kijössz, majd mehetsz a nehezebb terepre: megtalálni az erőforrásokat egy kevésbé szimpatikus emberben. Mindenkinek vannak erőforrásai, ez egy nagyon alapvető axióma kell, hogy legyen a gondolkodásodban. 

Egy ilyen típusú beszélgetést bármikor meg lehet tenni, nem kell az év végi értékelésre várni.

Néhány azonnal használható ötlet a lojalitás erősítéséhez: 

Mondj a munkatársadnak 5 dolgot, ami miatt örülsz, hogy nálatok/veletek dolgozik. Kérhetsz tőle te is hasonló visszajelzést úgy, hogy te is kérsz 5 dolgot, ami miatt ő örül, hogy ott dolgozik. Erre fel lehet készülni, még a beszélgetés előtt leírhatod az 5 dolgot, meg is kérdezheted erről a többi kollégát, hogy ők mit látnak a munkatársadban, mi megy neki különösen jól. 

szerethető munkahely

Több vezetőtől hallottam, hogy nem akar folyton “buksi simit” adni a kollégáknak, mert elkényelmesednek. Ez nem az. Csak olyan dolgot jelezz vissza, amit őszintén ki tudsz mondani! Semmi értelme úgy csinálni, mintha jó munkaerő lenne valaki, aki nem az. Aki nem illik a céged profiljába, vállalati kultúrájába, akivel valóban nem tudsz együtt dolgozni, tőle el kell búcsúzni. 

Elmondta, hogy ő hogyan képzeli a közös munkát, mit vár, mit szeretne.

Miután engem megerősített a visszajelzéseivel, arra is sort kerített, hogy a munkáról beszéljünk. Konkrétumok, világos és egyértelmű keretek között. Nem várta, hogy kitaláljam a gondolatait, nem várta, hogy majd rájövök szép lassan, hogyan is mennek errefelé a dolgok. Elmondta, hogy mit szeretne, hova szeretne eljutni, mit vár tőlem. Úgy jöttem ki az irodájából alig fél óra múlva, hogy mosolyogtam, biztonságban éreztem magam, a helyemen éreztem magam, elkötelezett, motivált és lojális voltam. Ki ne örülne egy ilyen munkatársnak? És csak fél óra volt a főnök idejéből. 

Van egy ellenkező példám is. Hogyan ne csináld? Hogyan rombolod a lojalitást?

Egy előző munkahelyen történt egy hasonló belépés utáni beszélgetésen a főnökkel. Nem kérdezte meg, hogy hogyan képzelem el magamat az adott pozícióban. Nem adott semmilyen visszajelzést, sem megerősítést. A többiekről beszélt a csapatban, elmondta, hogy mi nem úgy működik, ahogy szerinte kellene, egy kis pletykával fűszerezve. Aztán elkövette az egyik legnagyobb hibát: azt állította teljes meggyőződéssel, hogy a hét egy napján ne menjek be az irodába dolgozni, menjek terepre, dolgozzak otthonról. Ennek nagyon megörültem, hogy jajj de jó, végre egy lazább munkahely (ami rám szintén motiváló hatással van). 

Aztán elbúcsúztunk szintén alig fél óra múlva, visszamentem az irodába, ahol a többiek vártak, hogy meséljek, miről volt szó (ez már egy árulkodó jel a vállalati kultúráról, azt jelzi, hogy nem világosak a keretek és a szabályok). 

Elmondtam a heti egy napos terepmunkát. Felröhögtek, majd közölték, hogy nagyon meg fogok lepődni, amikor egy nap nem megyek be, mit kapok majd utána. Nem igazán értettem, úgy éreztem, hogy hülyére vesz valaki. Ha a cég vezetője azt mondja, hogy ez az egyik kerete a munkának, majd 2 perc múlva kiderül, hogy nem, az minden csak nem motiváló. 

Mit gondolsz, kinek volt igaza? Persze, hogy a kollégáknak. A főnök fejében élt ez az egy nap terep, de a valóságban nem tűrte, ha valakiről nem tudta, merre jár. Életem legrövidebb munkahelye lett ebből. A lojalitástól fényévekre jártam, és napról napra messzebb kerültem. 

Nem megoldhatatlan dolog a szerethető munkahely, csak vezetőként állj bele, és kezdd el másképp csinálni, mint korábban!

Ha szeretnél még hasonló tippeket kapni:

Íratkozz fel hírlevelünkre!

A feliratkozással elfogadom az Adatkezelési tájékoztató tartalmát